Dalok



Kisegér, kisegér
Minden lukba belefér
Belefér, belefér,
Hiszen azért kisegér



Hogy a csibe?
Három icce
Hát  a kakas?
Három garas
Hát a tyúk?
Az is úgy
Mindjárt mindjárt adjuk



Bújj,bújj zöld ág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta
Rajta- rajta, leszakadt a pajta,
Bent maradt a macska



De jó a dió, fütyül a rigó,
Vidám dala száll, élni jaj de jó
Gyere te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó



Most érkeztünk ez helyre,
Most érkeztünk ez helyre,
A versemet, énekemet
Mondom kedvemre

Áldás szálljon ez házra
Ez háznak gazdájára,
Mi eljöttünk köszönteni
János napjára



Mit mos, mit mos levél katicája?
Pittyet- Pattyot, varrott keszekenőjét
Ha szép volnék, kurjantanék,
Madár volnék, röppentenék,
Víg szívemmel víg lelkemmel
Téged elvennélek


Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Esztendőre, vagy kettőre, nagylány leszek én.



Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.




Mókuska, mókuska, felmászott a fára,
Leesett, leesett, kitörött a lába
Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg
Huncut a mókus, újra fára megy


Gólya bácsi, gólya
Hol jártál azóta?
A tengeri tóba
Mivel j9ttél haza?
Síppal, dobbal nádi hegedűvel



Elvesztettem zsebkendőmet
Szidott anyám érte
Annak aki megtalálja
Csókot adok érte
Szabad péntek
Szabad szombat,
Szabad szappanozni
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni



Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé
A nagy eszességet
A nagy bölcsességet
Á, bé cé, dé rajtam kezdé

En, ó, pé, kú, a nagy torkú
Mind megissza a bort
vígan rúgja a port
En, ó, pé, kú, a nagy torkú

Iksz, ipszilon, most ne sírjon
Sőt, inkább vigadjon
búnak utat adjon
Iksz, ipszilon, most ne sírjon



Kőketánc, kőketánc
kikerekítem
Bekerekítem, kőketánc



Kis kis kígyó,
Tekeredja  fára
Kis Kis kígyó,
Tekeredj a fáról


Pál, Kata, Péter jó reggelt!
Már odakünn a Nap felkelt
Szól a kakasunk az a nagy tarajú
Gyere ki a rétre Kúkurikú



Kis kacsa fürdik, fekete tóban
Anyjához készül Lengyelországba
Síkos a talpa, magas a sarka
Fordulj ki, fordulj két aranyalma



Boci boci tarka, se füle se farka
Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni




Hej, Vargáné káposztát főz
Kontya alá ütött a gőz
Hányja-veti fakalánját
Kinek adja Zsuzsa lányát

Nem adja az más egyébnek
Kara István őkelmének
Még akkor neki ígérte
Mikor bölcsőben rengette

Nem ettem én ma egyebet
Csak egy köcsög aludttejet
Azt is csak úgy kalán nélkül
Megélek én a lány nélkül



Eresz alól fecske fia ide néz, oda néz
Van-e hernyó, hosszú kukac ízesebb mint a méz?

Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán,
Kis bendőbe  mindenféle belefér igazán



János úr készül németi bécsbe
Lovai vannak nyergelőbe
Kantár szíja forgandóba

Hajtsd előre magadat,
Azt a hosszú hajadat
Csillag derekadat




Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok
Szüleim kertjében most nyílni akarok
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa
De ki nem nyílhatok csak úgy illatozok





Komatálat hoztam, meg is aranyoztam
Ha nem tetszik komának, küldje vissza komának




Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni

Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás
Dongódarázs a brúgós, pulyka volt a prímás
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott
Amellé még malacot, ötvenet kirántott
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött



Tavaszi szél vizet áraszt
Virágom, virágom
Minden madár társat választ
Virágom, virágom

Hát én immár kit válasszak
Virágom, virágom
Te engemet, s én tégedet
Virágom, virágom


Éliás, Tóbiás
Egy tál dödöle
Ettél belőle
Kertbe mentek a tyúkok
Mind megették a magot



Jöttem karikán, kicsi taligán
Három véka fülemüle énekel a fán
Kordé, kocogó taligakerék
Három véka jókívánság, áldjon meg az Ég